Godot-t nem lehet kikerülni

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a Godot-ra várva a drámairodalom egyik legmegosztóbb darabja, és nem pusztán azért, mert bemutatását lépten-nyomon értetlenkedés övezi, hanem azért is, mert olyan érzéseket vált ki az emberből, ami mellett nem lehet közönnyel elhaladni.

Sokan sokféleképpen próbálták értelmezni a darabot, jelentést adni a látszólag üresnek gondolt mondatoknak, cselekményt próbáltak erőltetni két, a társadalom perifériáján mozgó ember monoton beszélgetésének. Egyben azonban mindenki egyetért: Beckett örökérvényűt alkotott.

A budapesti Katona József Színház Ascher Tamás és Zsámbéki Gábor rendezésében mutatta be az abszurd dráma alapművét, új gondolatiságot adva ezzel az ír szerző művének.

A tér különös kettőssége nyomasztó. Egyrészről fölénk tornyosul a színpad kerete, amelybe a sivár kis dombon ott ül Vladimir (Kocsis Gergely) és Estragon (Elek Ferenc). Nem tudhatjuk, hogy melyik melyik, és esetünkben nem is lényeges, hiszen egy a sorsuk. A táj végtelenségét csupán egy kiszáradt fa töri meg, mely később olcsó – vagy mondhatnánk unaloműző – játékuk színhelye lesz.

Ez a két figura a semmi közepén nem akarja megváltani a világot, nem akar nagy életbölcsességeket puffogtatni, és indokokat sorolni saját elrontott életük mentségeként: sokkal inkább bele akarnak simulni abba az életbe, amiben találják magukat. A túlélők mintapéldányai ők, az alkalmazkodás prototípusai. Alkalmazkodásuk azonban nem csupán annak tudható be, hogy kifogástalan személyiséggel rendelkeznek – sőt! –, sokkal inkább annak, hogy kisszerűségük miatt képtelenek helyzetükön változtatni.

Bajtársak is lehetnének, ha nem taszítanák egymást, mint ahogyan önismétléseikkel folyton egymás idegeire mennek. Társuk görbe tükrei ők, akik a létezés értelmét keresik – csak ők maguk sem tudják.

Mint ahogyan tudomást sem vesznek arról, hogy a talaj néha szó szerint kicsúszik a lábuk alól, és az ingoványos terepen az egyetlen kapaszkodó a kiszáradt fa, amire inkább felkötnék magukat. De nem kötik, valójában ez egyfajta önigazolás számukra, hogy élni kell. Így aztán nem marad más hátra, folytatják a várakozást. Godot-ra várnak.

De ki is az a Godot? Ha az elmúlt hatvan évben nem tudott rá senki választ adni, ostobaság lenne tőlem előállni A válasszal. Godot szimbólum, ami mindenkinek mást jelent. Az élet értelme? A megváltás? Az Isten? A remény? Talán mind együtt és egyik sem. Elvont fogalom ő, amiért látszólag érdemes életben maradni, várni az eljövetelére. Elmegy végül Vladimir és Estragon? Megtalálják-e Godot-t, vagy Godot bennük van? Az előadás nem ad egyértelmű választ, sőt, nem is törekszik rá. Ügyesen követi a becketti mechanizmust, és nyitva hagyja a kérdést.

Talán a két újonnan érkező Pozzo (Kulka János) és Lucky (Keresztes Tamás) tudná megfejteni a Godot-kérdést, hiszen ők nem ragadtak bele a pusztaságba, Pozzo látszólag szabadon közlekedik pórázra kötött szolgájával, Luckyval. Ám nem csupán a bábként élő Lucky van hozzáláncolva gazdájához, az úr is ugyanúgy függ a furcsa kis lénytől. Ez tökéletesen megmutatkozik a második felvonásban, ahol szinte teljes viszonycsere történik a két szereplő között.

Újbóli felbukkanásuk, és amnéziaszerű tudatlanságuk egy körforgás érzetét kelti: minden nap egy új kezdet. Estragon és Vladimir, akik viszont képtelenek újrakezdeni, csupán néhány eseményt játszanak újra, ellenben rendelkeznek az emlékezés képességével, ezáltal olyan tudás birtokában vannak, amik nyomán továbbléphetnek.

Arra a kérdésre, hogy ki is Godot, csupán egyetlen ember adhatná meg a választ: a Fiú (Varga Zétény). Miért éppen kisfiú? Ha szimbólumként tekintünk a karakterekre, azt mondhatjuk, hogy a gyerek a tisztaság, őszinteség, és gondtalanság jelképe, ezért aztán számára még minden világos és egyszerű.

Godot lenne az élet?

Írta: Vass Antónia

Fotók: Dudás Ernő

Olvass tovább >>>

ŰrCsipkerózsika – klasszikusok régen és most

A különböző feldolgozások reneszánszukat élik az online publikáló írók körében, így nem csoda, hogy a papír alapú könyvek esetében is bele-belefutunk egy, már népszerű történet továbbgondolásába. Pontosan ilyen szeretne lenni Anna Sheehan: A long, long sleep – hosszú álom című regénye is, amely 2013-ban jelent meg a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában.

A szerző egy másodpercig sem titkolja, hogy Csipkerózsika meséjét használja mankóként a történet során, és azt igyekszik elmesélni, hogy mi történt, miután Csipkerózsika – aki a felrajzolt alapján inkább csak szimplán Rózsa – egy távoli jövőben, a XXI. század emberén is túlmutató korban ébred.

A főszereplőnk – mily meglepő – Rose, a dúsgazdag UniCorp vállalat egyetlen örököse, aki rendelkezik az antiszociális emberek minden elképzelhető tulajdonságával. Zárkózottsága, zavartsága és sutasága, mint az a regény közepe táján ki is derül, nem pusztán a frusztráltságból ered, ezért egyszerre válik szimpatikussá és ugyanakkor zavaró jelenséggé is. Mivel az ő szemszögéből látjuk a történetet, kevésbé érezzük, hogy milyen furcsa ő a többiek számára, ennek pedig egyetlen oka van: Rose nagyon gyorsan alkalmazkodik.

Ez a simulékonyság pedig az írónő részéről olykor logikai bukkanókat eredményez, mint például Rose Sötét Korszakról való tudása. Egyik pillanatban úgy emlegeti, mintha csak az olvasó nem tudna semmit, másik pillanatban pedig kirohan a tanteremből, mert képtelen bármilyen információt befogadni a kihagyott 62 évből, amit átaludt.

A környezete a lányt a látszólagos felhajtáson túl teljes érdektelenséggel és teherrel kezeli, ami meglepő, sok esetben illogikus lépéseket von maga után: szinte azonnal újra iskolába kell járnia, és onnan folytatnia, ahol abbahagyta, a nevelőszülei muszájból vannak vele, a barátairól sorra derülnek ki furcsábbnál furcsább dolgok. Ettől kap az egész történet valamiféle groteszk színezetet.

A karakterek mindezek ellenére nagyon élethűre lettek rajzolva. Az írónő nem él a Young Adult könyvek kliséivel, nincs mindent elsöprő, első látásra szerelem, sőt, a hagyományos szerelmi kapcsolat nem is jelenik meg. a karakterek ilyen szempontból kicsit éretlennek tűnnek. Ez csupán Rose szemszögéből nézve tűnik logikusnak, hiszen a többiek mind tapasztalt fiatalként/öregként vannak ábrázolva, tehát nem törvényszerű a logikátlan döntések sorozata. Ezzel nem hozza magát Sheehan abba a kellemetlen helyzetbe, hogy az egész regény visszacsússzon a mai világ szintjére, és a felépített bolygóközi birodalom a darabjaira essen. Mindezek eredményeképpen Xavier, a régi szerelem válik a legizgalmasabb szereplővé. Misztifikált karaktere a cselekmény előrehaladtával csak egyre titokzatosabbá válik, mégis Rose elbeszélése nyomán a regény egyik legszerethetőbb személyét kapjuk. Nála csupán Otto egyszerre esetlen volta, és mégis kivételes intelligenciája az, ami bájossá teszi a fiú ábrázolását.

A regény eleje bevallom, meglehetősen megijesztett. Vontatott volt, és olyan erőteljesen próbált ragaszkodni a Csipkerózsika-történethez, hogy félő volt, nem csupán egy rosszul másolt sablontörténetet kapunk, hanem egyenesen átcsúszunk a fanfiction kategóriájába, és a könyv pusztán elvesztegetett órák halmaza lesz. Ráadásul bizonyos elemek rendkívül kiszámíthatóak, bár alaposabban megnézve, ezek szükségszerű „kikapcsintások” a cselekmény továbbvitele szempontjából.

Szerencsére azonban belépett a képbe Otto, és megmentette az olvasót és a történetet. Ugyanis a „nagyon kék” fiú hatására a felépített világ elkezdett élni, a cselekmény pedig el mert rugaszkodni a biztosnak hitt talajtól. A „fényember” megjelenésével pedig egy krimi-szálat is kaptunk, így gyakorlatilag minden olvasói réteget megszólít a könyv.

Írta: Vass Antónia

Olvass tovább >>>

Kultúrsznobok és kisemberek

Ascher Tamás nevéhez olyan emlékezetes előadások kötődnek, mint a Ványa bácsi, a Godot-ra várva, A Mester és Margarita vagy a Három nővér. Idén ismét klasszikushoz nyúlt, és bújtatta új köntösbe: a Sirályt mutatta be rendezésében a Katona József Színház.

Tény, hogy Csehovot, a „drámaiatlan” dráma megteremtőjét nem lehet a maga külső valójában megmutatni. Nem csupán azért, mert a XX. század eleji formák elavulttá váltak, hanem azért is, mert a magyar térben és időben is idegen Csehov orosz vidéke. Az emberek azonban azonosulni tudnak a boldogságot, az élet értelmét kereső emberrel, akit tökéletesen közelünkbe hoz Ascher.

A steril tér, ami fehéren magasodik a játszók fölé, groteszk érzetet kelt, és ebből a különleges atmoszférából egy percig sem ereszt. A falak, amelyek leginkább egy csemperagasztóval bekent, félig kész helyiségbe vezetnek, és bár semlegesek, mégsem funkció nélkül valók: a befejezetlenséget sugallják, a tökéletlenséget, ami a szereplőket majd tragédia felé sodorja.

Nem könnyű elfogadnunk a már-már civilként színpadra lépő karaktereket. Nincs olyan rendezői fedezék – például korhű jelmez –, amely elvonhatná figyelmünket a játékbeli sutaságokról, ettől a színészek szemlátomást feszengnek. A groteszk térbe simuló mozdulatok – mint a fejenállás – kényszeredetté válnak, és az adott pillanatban ellene hatnak a csehovi szövegnek. Ennek dacára remek alapot kapunk a „játék a játékban” részhez, ahol a korábban naiv kislányként színre lépő Nyina (Mészáros Blanka) Trepljov (Ötvös András) halálra ítélt darabjában igyekszik új gondolatiságot csempészni az elavultnak gondolt jelenbe. Mészáros Blanka azonban nehezen birkózik meg a kettőssé váló szereppel, játéka indokolatlanul félszeg, mozdulatai iskolásak; olykor harsány-mély hangszíne pedig ellenkezik az ábrázolni szándékozott kislányos karakterrel. A darab egyetlen pontján látszik csak kilépni az előre felrajzolt és gondosan begyakorolt mozdulatsorból: a nagymonológjánál.

Ascher Tamás gondolatokat közvetít, gondolkodni tanít, és a színészeitől is ezt várja el. Így Nyina monológja nem marad meg az egysíkú szövegmondásnál, minden szónak súlya van, az egész egy rövid monodrámává fejlődik. Hogy Blankának szüksége volt-e az ezt megelőző másfél felvonásra, hogy feloldódjon és lelazuljon, vagy ez az egyetlen jelenet, amivel tökéletesen tud azonosulni, nehéz megállapítani. Annyi azonban bizonyos, nem marad bennünk hiányérzet afelől, hogy miért sodródik Trepljov a sorsszerű végkifejletig.

Merthogy az elnyomásba az elnyomott egy idő után beleroppan. Trepljov a felesleges ember mintapéldánya, a tökéletes prototípusa azoknak, akik szeretnének bizonyítani, az eszközeik is megvannak rá, de képtelenek felkapaszkodni a magukat nagynak hirdető kultúrsznobok világába. Mert azok, akiknek a társaságába olyannyira megszállottan vágyik, állítólag a művészet csúcsai. Csakhogy itt nem arról van szó, hogy művészetükkel érdemelték ki ezt a magas rangot, sokkal inkább a saját maguk feldicsőítését látjuk, amihez sorstársaik színjátéka adja a keretet.

Nyinának is ez (lenne) a tragédiája. Reménytelenül rajong Trigorinért (Nagy Ervin), aki saját fényétől nem látja meg a kezet, amely visszaránthatná a valóságba. A férfi ugyanolyan elvakultan emeli piedesztálra magát, mint ahogyan Nyina teszi ezt rajongássá alacsonyult kislányos szerelme jeleként, ám mivel a lány – mint utóbb kiderül – képtelen maga is kultúrsznobbá válni, Trigorin kihasználja, majd elhagyja. Úgy zuhan le, mint egy sirály, és összetörten, a két egykori szerelmes (Nyina és Trepljov) már nem tudja újrakezdeni.

Mindennek a mozgatója pedig Arkagyina (Fullajtár Andrea), Trepljov édesanyja, aki bámulatos magabiztossággal éli a dívák mindennapjait. Leperegnek róla a hétköznapok kisszerű gondjai, és olyan könnyen lép át embereken, hogy joggal feltételezhetjük, érzelmekre kizárólag színpadon, a játék kedvéért képes. Aztán mégis felcsillan benne valamiféle emberi gesztus: talán a fia iránti szánalma, de az utolsó jelenetig az sem teljesen egyértelmű, már csak abból kifolyólag sem, hogy képtelenség eldönteni, mikor mit gondol komolyan, és mit nem.

A groteszk jelenetben, amelyben aztán mégis Trepljov szemére veti, hogy ő csak egy civil, éppen az anyai gondoskodás példáját látjuk. Tragédia-e, hogy Arkagyina minden reményünk ellenére képtelen emberi érzéseket táplálni más iránt? A válasz a néző és a szereplők szempontból is egyértelműen nem, ugyanis a nő nem érzi saját érzelmi lealacsonyodását, így nem ébreszt sajnálatot senkiben.

A darab legklasszikusabb figurája a doktor, Dorn (Fekete Ernő), aki éppen attól, hogy benne ragadt a csehovi miliőben, nevetségessé válik mindenki számára. Ám annak okán, hogy szinte kívülálló öregként szemléli az eseményeket, pontosan tisztában van a viszonyokkal, és meglátja Trigorinban a gőg mögött, az embert. Ez készteti arra, hogy csak neki mondja el Konsztantyin öngyilkosságát.

Megérzése beigazolódik, mert Trigorin utolsó mosolya, amikor visszatér a társasághoz, nem jókedvről tanúskodik, sokkal inkább a hirtelen felszínre törő valódi érzései elé egy újabb álarcot von.

Írta: Vass Antónia

Fotók: Horváth Judit

Olvass tovább >>>

Last minute karácsonyi ajándékok

Sürget az idő és kevés a pénzed? Ne pánikolj, vagy ahogy mi mondanánk: don’t fos! Összegyűjtöttünk pár nyerő tippet, amivel olcsón és nagyszerűen oldhatod meg a karácsonyi bevásárlást.

Könyvek

Ha azt mondják, hogy könyvek ajándékba, sokszor az embernek előbb jelennek meg azok a bizonyos nullák a szemei előtt, mint a gyönyörű borító, a finom „újkönyvszag”, vagy a kellemes kikapcsolódást ígérő tartalom. Azonban a könyvesboltok ilyenkor számtalan akciót hirdetnek, amivel akár 70-80%-os kedvezménnyel is megvásárolhatod a legújabb sikerkönyveket. Még ez is sok? Látogass el egy könyvoutletbe! Budapesten, az Astoriánál találsz is egyet, ahol már 100 forintért vásárolhatsz új könyveket, mindenféle témában.

kép forrása: kozepsuli.hu

Kozmetikai és tisztálkodó szerek

Egy tartós rúzs és egy szempillaspirál szép díszzacskóban? Kitűnő ajándék bármelyik lány számára. Sőt, a különböző piperéket akár előre csomagolt ajándékként is megvásárolhatod, így nemcsak időt takarítasz meg, de sokszor az eredeti ár töredékéért kapod meg a terméket. VIGYÁZZ! Dezodort, tusfürdőt, hajfestéket lehetőség szerint csak ajándékcsomagba téve vegyél, mert megbánthatod vele az ajándékozottat.

kép forrása: nlcafe.hu

Színházjegy

A karácsony a családról szól, hát miért ne tölthetné az estét a család színházban? Nem kell komoly tízezreket költeni, a maesteszinhaz.hu-n az előadás előtti nap 50% kedvezménnyel válthatsz jegyet a kiszemelt darabra. Így, amikor 24-én reggel arra riadsz, hogy még nem vettél semmit, csak kapcsold be a géped és böngéssz az előadások között. Már 700 forintért is mehetsz a Vígszínházba.

kép forrása: temesvarihirek.ro

Határidőnapló és jegyzetfüzet

Egy szép füzet mindenki számára jól jön, hiszen a nagy rohanásban kinek ne lenne megnyugtató, hogy csak belenéz a könyvecskébe, és máris tudja, mit kell még elintéznie? Bármilyen méretben és színben kapható, így kiválaszthatod a szerettedhez leginkább illőt. Szeretnéd még egyedibbé tenni? Bármelyik dekorboltban találsz dekorszalagot, vagy különleges matricákat, aminek felragasztása igazán csak egy pillanat.

kép forrása: egyedihataridonaplo.blog.hu

Bögrék és pólók

A karácsony előtti utolsó hajrában talán már késő a pólóra egyedi feliratozást, a bögrére pedig a jedivé maszkírozott barátot/barátnőt/családtagot rakatni, azonban szerencsére a karácsonyi vásárok és a plázák kitelepült standjai még szép számmal bővelkednek vicces vagy szép ajándéktárgyakkal, amik között megtalálhatod a számodra megfelelőt.

kép forrása: kepesajandekom.hu

Egyedi készítésű ajándéktárgyak

Amilyen megható tud lenni egy általad elkészített meglepetés, olyannyira kínos is, ha nem úgy sikerül, ahogy szeretnéd. Ha úgy érzed, a kézügyességed cserbenhagyott, vagy nem rendelkezel a tér-idő tágítás mesterségével, akkor se csüggedj, csomó más egyedileg gyártott dolgot tudsz készíteni: például csinálhatsz emlékkönyvet, amibe beleragaszthatod a közös képeiteket, koncertjegyeket, kedvenc elszólásokat, vagy éppen elrejthetsz egy kedves üzenetet. A másik megoldás egy személyre szóló kívánságdoboz. Így a kiszemeltednek saját szerencse sütijei (vagyis papírjai) lesznek. Közelebbi barátok, rokonok a szeretett személy legjobb tulajdonságait rejthetik a tető alá.

kép forrása: theverystyleblog.hu

+1: ajándékozz tárolót! Ugye milyen dühítő, ha az ember a sok új cuccot nem tudja hova rakni? Ilyenkor mindenki örülne plusz egy doboznak, még egy polcnak. Egyedi tárolókat bármelyik papír-írószer- vagy dekorboltban vásárolhatsz, amit különböző kiegészítőkkel (matricák, dekorszalag) díszíthetsz fel, hogy a lehető legjobban igazodj az ajándékozotthoz. Ha pedig végképp nem tudod, hol nézz szét „doboz-ügyben”, ugorj be az IKEA-ba, tárolókban és árakban verhetetlenek.

Nem nyerte el a tetszésed egyik opció sem? Ajándékozz élményt! Menjetek ki a vásárba és igyatok meg egy pohár forralt bort. A többi meg jön magától!

Írta: Vass Antónia

Olvass tovább >>>

Édes Anna a tengerentúlon - ajánló

Egészen különleges formában elevenedik meg előttünk Kosztolányi Dezső 1926-ban írt regénye, az Édes Anna, melyet Tóth Ádám musical formában álmodott színpadra. A Horváth Zsolt Hozsó zenéjével átitatott darab tükrözi a kor hangulatát, mégis reflektál a mára. Az október 22-én és 23-án bemutatott darabot legközelebb december 9-én láthatja a közönség.

Az Édes Anna nem egyszerű cselédtörténet, nem szimpla úr-szolga viszony. A kiszolgáltatott lány Vizy úr rabja, a Vizy család pedig Anna rabja. Kosztolányi azzal teszi a cselédet egyéniséggé, hogy nincs neki. Olyannyira jelentéktelen, hogy még alkalmazkodni is képtelen, annyira tökéletes szolga – mintacseléd –, hogy szükségszerűen buknia kell. A bukás törvényszerű, a mikéntje okozza a döbbenetet.

Magyarázhatnánk ezt az elfojtott indulatok árjával, vagy a kétségbeesett kitörési kísérletek utolsó sikolyával, azonban sokkal inkább egyfajta identitásvesztésről van itt szó. Azzal, hogy Vizyné mozdulatait is átveszi, hogy hibát vét, személyiséget kap. És ez – még ha kölcsönszemélyiségről van is szó – láthatóan elveszi tőle az egyetlen értékét: hogy ő más.

Ezeket az érzelmi hullámzásokat, a kiszolgáltatottságot, a Kosztolányi teremtette különös atmoszférát hűen adják vissza a lüktető ritmusú dalok, a színpadon megjelenő helyzetképek úgy, hogy közben a mai embernek mutatnak tükröt.

 

A produkció különlegessége, hogy a Hungary’s Got Talentből is ismert, hetente saját show-val színpadra lépő Hot Men Dance is látható lesz december 9-én a Belvárosi Színházban.

A musical sikerét jelzi, hogy januárban a társulat az Egyesült Államokba utazik, hogy ott állítsák színpadra Édes Anna történetét.

Írta: Vass Antónia

Fotók: Sallak Dóra

Olvass tovább >>>